Kapronczay Éva

Rajz szakos tanárként a hétköznapjaim szerves részévé vált az alkotás. Szeretek valami újat létrehozni saját kezűleg, valamit, a kreatív energiáim közreműködésével. Hasonló történt kb. 20 évvel ezelőtt is, amikor először találkoztam a selyemfestéssel. Rögtön magával ragadott a technika játékossága, dinamizmusa. Az, ahogy alakulnak a selymen a színes formák, a csillogó kontúrok. Minden színt szeretek, ha nem magamon, akkor dolgozni velük.

Számomra ez az örök szerelem, a kikapcsolódás a feltöltődés. Ilyenkor hasonlót érzek ahhoz, mint amikor a természetben barangolok. Nem véletlen, hogy számos selymemen a természet lágy formái, kacskaringói, hajladozó ágai, selyemszárnyú pillangói köszönnek vissza.

Néhány évig zsűriztettem is a kendőket, sálakat, nyakkendőket, stb, de mára már rájöttem, nem ez számít, hanem az alkotás öröme! Ilyenkor ugyanis megáll az idő és csak a pillangószárny finomságú selyem létezik, és a festék, ahogy szalad, terjed, és folyamatosan változik…no meg én. Nagy öröm nekem, amikor erre a fantasztikus érzésre mások is kíváncsivá válnak, és átadhatom nekik a tapasztalataimat, esetleg a tudásomat. Cserében én is részesülhetek az ő örömükből, ami számomra nagyon felemelő érzés! Épp ezért több mint 15 éve iparkodom is „megfertőzni” minél több embert a „selyem szerelemmel”, és tanítom is a technikát. A „Selyemkuckóban” jövünk össze időről-időre, ahol képeket, mandalákat, sálakat, kendőket festünk, medálokat és különböző ékszereket készítünk természetesen selyemből, remek hangulatban, kicsikkel és nagyokkal közösen, vagy külön-külön.